Fantasztikus ötlete támadt Józsa András Zoltánnénak, a Fundamenta debreceni üzleti igazgatójának egyik nap.
Kitalált egy mesét, miszerint a Fundamenta vezetőinek van egy belső számlája, ami után évi száz százalékos kamatot lehet kapni.
Három hónapra 27 százalékos a hozam, de már egy hónap után is jár tíz százalék. Józsáné pedig annyira empatikus, hogy még ismerőseinek is segít, az ő pénzüket is megfialtatja a csodaszámlán.
Talán vissza először vissza akarta adni a pénzt, aminek átvételéről számlát adott, amit saját maga írt alá.
Később már az új belépők befizetéseiből fizette a régiek hasznát, gondolván hogy az Úr majd csak megsegíti valahogy.
Több mint 70 milliót szedett így össze környezetétől.
Az Úr nem segítette meg, pedig egy papot is bepalizott.
Jött a hideg zuhany, csodák és csodaszámlák nincsenek, eltűnt a 70 millió.
Józsánénak se háza, se vagyona csak egy Mir Mur nevű férje van papíron.
A Fundamentát viszont beperelték a károsultak, és a pereket részben meg is nyerték.
Mindenki visszakapta pénzének nagyobbik részét Csiki Péter bíró döntése alapján.
A bírói döntés remek kiindulási alap lesz további csalások elkövetéséhez.
Józan ésszel a felelősséget a csaló és a károsult együttesen kellett volna hogy viselje.